Kevés olyan szezon akad egy sportegyesület életében, amelyre évekkel később is mérföldkőként tekinthet vissza a közösség. A 2025/26-os idény ilyen volt az egyesületünk számára. Tursics Krisztiánt, a Csata TKK vezetőedzőjét kérdeztük, ő hogyan értékeli az évet.

A mögöttünk hagyott szezon során a Csata TKK és a Csata DSE egyaránt olyan eredményeket ért el, amelyek nemcsak klubunk történetében, hanem a magyar női kosárlabda világában is különleges helyet foglalnak el. A felnőtt csapat első újkori élvonalbeli szezonjában 6. helyen végzett és kiharcolta az európai kupaszereplés jogát, miközben utánpótlás-egyesületünk példátlan sikersorozatot mutatott be az országos bajnokságokban.

Ez a szezon minden játékosunk, edzőnk, munkatársunk, szülőnk, szurkolónk és támogatónk közös sikere.

Újoncként Európába

Amikor tavaly nyáron nekivágtunk az NB I/A csoport küzdelmeinek, tisztában voltunk vele, hogy rendkívül nehéz feladat vár ránk. Újonc csapatként olyan klubok ellen kellett helytállnunk, amelyek évek, sőt évtizedek óta meghatározó szereplői a magyar női kosárlabdának.

Mi volt a kitűzött cél a szezon elején?

„Amikor elkészült a keret kialakítása, mindenkivel arról beszéltünk, hogy első körben a cél a bent maradás és stabilizáljuk magunkat a ligában. Aztán ahogy láttuk, hogy mennyire jó karakterekből áll a csapatunk – legyen az fiatal, magyar vagy külföldi játékos –, mindenki maximálisan beleillik a koncepcióba, karakterileg és munkamorálba, és ahogy haladtunk előre és dolgoztunk, úgy körvonalazódott, hogy akár emelni tudjuk ezt a célkitűzést. Jelesül, hogy jussunk be a playoff-ba és stabil szereplői legyünk az első nyolc csapatnak. Ahogy haladt az idő és jöttek a sikerek, úgy a szezon második felében újra átfogalmazódott a célkitűzés, hogy próbáljunk a legjobb 6 közé kerülni, ami európai kupaszereplési jogosultságot biztosít, másrészt nagyon nagy eredmény a klub számára, hogy újoncként az első 6 csapat között sikerül végezni.”

A csapat végül minden várakozást felülmúlva a 12 csapatos NB I/A bajnokságban a 6. helyen végzett, amellyel kivívta az európai kupaszereplés jogát.

„Így van! Ez nemcsak a klub történetének egyik legnagyobb sportszakmai eredménye, hanem egyértelmű visszaigazolása annak a munkának is, amelyet játékosaink, szakmai stábunk és vezetőink hosszú évek óta végeznek.”

Az idény során számos emlékezetes mérkőzést játszottunk, és újra megmutattuk, hogy a Csata neve ma már az élvonalban is egyet jelent a küzdeni tudással, a szakmai igényességgel és a folyamatos fejlődéssel.

Mely meccseket emelnéd ki a szezonból?

„Mindenképp a Szekszárd elleni évindító hazai mérkőzéssel kezdeném. Ez az egylabdás mérkőzés nagyon közel volt a bravúrhoz, tényleg csak a tapasztalat és a rutin hiányzott, illetve az összeszokottság, hogy meg tudjuk nyerni azt a mérkőzést. Ebbe a sorba venném a DVTK elleni hazai meccsünket is, ahol végig kiélezett harcra kényszerítettük őket és végül mindössze 5 ponttal kaptunk ki tőlük, miközben a többi csapat közül csak a bajnok pécsieknek sikerült 20 ponton belül játszaniuk velük. Ha pedig már Pécset említettem, akkor az NKA Universitas Pécs elleni hazai mérkőzésünket is ide sorolhatjuk, ahol végig vezettünk és 20 pontos előnyünkből a negyedik negyed végén fordult a mérkőzés a későbbi bajnok oldalára és szintén csak 5 ponttal tudtak nyerni. Rutin, tapasztalat, mélyebb kispad volt a Pécs előnye, amivel el tudta dönteni a találkozót.”

Rutin, tapasztalat, összeszokottság… Mikor érezted, hogy összeállt a csapat egysége?

„Az alapszakasz utolsó 5 meccsére forrt egybe minden. Akkor kimondatlanul is tudta mindenki, hogy maximális sikerrel szerettük volna lezárni ezeket a mérkőzéseket. Szerencsére a tervek szerint alakult minden és öt domináns mérkőzéssel meg is nyertük az alapszakasz utolsó meccseit, amivel a 6. helyen vághattunk neki a rájátszásnak.”

A playoff első körében az alapszakasz 3. helyezettje, a tavalyi címvédő Sopron lett az ellenfél, akikkel egész évad során a legtöbb mérkőzést vívtuk, hisz a kupában is összesorsoltak bennünket.

Hogyan értékeled a Sopron elleni meccseket?

„A párharc első mérkőzése után nyilatkoztam, hogy rossz attitűddel, gyenge hozzáállással és karakterrel vágtunk neki annak a meccsnek, ami ránk nem volt jellemző. Nem a vereség volt a probléma, hanem az, ahogy kikaptunk. Az nem volt megfelelő. A hazai mérkőzésre viszont büszkék lehetünk, amit a 4. negyedben veszítettünk el szintén a rutin és a tapasztalat hiánya miatt. Nem volt nyomás a csapaton, a felkészülés alatt is saját magunkkal, a saját támadó- és védekező játékunkkal foglalkoztunk, hogy miben tudnánk fejlődni a kötelező meccsekre.”

És következett a Vasas Akadémia…

„Igen, a playoff második körében azt a Vasast kaptuk, akit az alapszakaszban oda-vissza le tudtunk győzni, ezért a cél ugyanaz volt: ne húzzuk 3 meccsig. Szerencsére minden a tervek szerint történt, domináns kosárlabdát játszottunk az első hazai meccsen, ahol végig kontroll alatt tartottuk a játékot, majd a második, idegenbeli mérkőzésünket is magabiztosan meg tudtuk nyerni.”

Meglepett, hogy a BEAC-ot kaptuk a Szekszárd helyett az 5. helyért vívott küzdelemben?

„Valljuk be őszintén, hogy papíron esélyesebb volt a Szekszárd, viszont az első két mérkőzés képét látva, nem lepett meg, hogy a BEAC megnyerte a harmadik meccset is, pláne, hogy a Szekszárd időközben elveszítette a centerét.”

Hogyan értékeled a BEAC elleni helyosztót?

„Már az alapszakaszban győzelem-vereség váltás volt közöttünk, mindenki meg tudta nyerni a hazai meccseit. Így kezdődött ez a rájátszásban is. A probléma szerintem az volt, hogy a pályaelőnyünk miatt az első mérkőzést hazai környezetben játszottuk, ami nagyon sima volt. Ettől egyfajta elégedettség és könnyedség lett úrrá a játékosaimon, ami rányomta a bélyegét a második mérkőzésre. Mindenki azt gondolta, hogy „úgyis meg fogjuk nyerni a következőt!” Így is nézett ki a mérkőzés képe, végig kontrolláltuk a meccset, sőt 10 pontos előnyt is ki tudtunk alakítani, de a végére elfogytunk és vesztesen térhettünk haza. Az év egyik legrosszabb játékát produkáltuk, számtalan kihagyott ziccerünk és több, mint 20 eladott labdánk volt, pocsék végjátékkal és mérhetetlenül sok hibával játszottunk. A harmadik mérkőzés egy héten belül jött, amit a hazai közönség előtt meg akartunk nyerni, de elfogyott a csapat. Mentálisan, fizikálisan és fölénk nőtt a BEAC. Sem a magyar, sem a légiós kulcsjátékosok nem hozták a tőlük elvárható teljesítményt, hogy lezárják a mérkőzést a hangulatilag feldobott, hatalmas önbizalommal és lendülettel játszó ellenfél ellen.”

Hatodik hely, európai kupaszereplési lehetőség, amire volt már példa korábban kétszer is a Csata korábbi első osztálybeli időszakában.

Mit jelentene egy EK csoportkör a csapatnak?

„Ez egy olyan hatalmas élmény és lehetőség a játékosoknak, ami egy picit kimozdíthatja őket a komfortzónájukból. Más jellegű mérkőzések, más stílusok, más impulzusok, más játékvezetői felfogás, és minimum 6 bónusz mérkőzés, amivel gazdagodhat a csapat, amit a magyar bajnokság nem feltétlenül tud megadni és akár más top csapatok ellen is tudunk fejlődni és tapasztalatot szerezni.”

Vége a 2025/26-os szezonnak.

Mennyire alakult át a kezdetekhez képest a tavalyi csapat, kikben láttad a legnagyobb fejlődést?

„Ahogy haladt az év, úgy fejlődött a csapat egységesen hétről hétre, mérkőzésről mérkőzésre, mind taktikailag, mind mentálisan, mind fizikálisan. Egyénileg pedig mivel számtalan fiatal vagy NB I-ben újonc játékossal dolgoztunk, szerencsére azt mondhatom, hogy mindenki hatalmas fejlődést ért el ebben az évben. Bátran kijelenthető, hogy mindenki jobb szezont futott, mint az előző évében, ahol volt. Kivétel nélkül!”

Mi a véleményed a 4 külföldi játékosról?

„Tudni kell, hogy nálam az ár-érték arány a legfontosabb szempont az igazolások szempontjából, és azt gondolom, hogy mind a négy külföldi játékos emberileg és szakmailag is beleillett a rendszerünkbe. Mondhatni telitalálat volt a kiválasztásuk. Így a szezont lezárva már mondhatom, hogy néha még túl is teljesítették az elvárásokat és magasan hozták a tőlük várható hatékonyságot. Húzó emberei voltak a csapatnak.”

Sporttörténelmet írt az utánpótlás

Miközben a felnőtt csapat történelmi eredményt ért el, a háttérben tovább folytatódott az a munka, amely évtizedek óta a Csata legfontosabb küldetése: a tehetségek kiválasztása és nevelése.

A 2025/26-os szezon végére utánpótláscsapataink olyan eredménysort állítottak fel, amelyre még a magyar kosárlabda történetében nem volt példa, és amelyre méltán lehet büszke az egész magyar kosárlabda-társadalom.

4 bajnoki cím és 5 arany egy szezonban:
• U11-es kenguru csapatunk szakmai tornagyőztesek lettek.
• U12-es gyerek csapatunk országos bajnoki címet szerzett és megvédte bajnoki címét.
• U14-es serdülő csapatunk is már 3 éve az ország legjobbja.
• U16-os kadett csapatunk sorozatban harmadszor lett országos bajnok.
• U18-as junior csapatunk szintén a dobogó legfelső fokára állhatott.

A bajnoki címek önmagukban is kiemelkedő eredmények, de számunkra legalább ennyire fontos, hogy játékosaink közül évről évre egyre többen ölthetik magukra a magyar válogatott mezét, miközben szakembereink közül többen is korosztályos és felnőtt válogatott programokban dolgoznak.

A Csata nem csupán sportolni tanítja a fiatalokat. Célunk, hogy a jövő meghatározó játékosait, sportembereit és közösségi vezetőit neveljük fel.

Mi a véleményed az utánpótlás csapataink folyamatosan kiemelkedő teljesítményéről?

„Tényleg történelmi esemény volt mind a Csata, mind a hazai kosárlabdázás életében, hogy egy szezonban egy egyesület tudta elhódítani az összes utánpótlás korosztályban az elsőséget. Ez óriási szakmai elismerés és visszajelzés a klub számára, ráadásul az U12, U14 és U16-os csapataink az egész szezont vagy veretlenül, vagy egy-egy becsúszott vereséggel játszották végig. U18-as csapatunk 90%-a 1-2 évvel fiatalabb a junior korosztálynál és így is dominánsan és magabiztosan tudtak nyerni. De ez sem a legfontosabb! A legfontosabb, hogy a játékosok egyéni és csapatban való fejlesztése jó irányba indult. Ezt támasztja alá, hogy 4-5 utánpótlás korú játékos az idei szezontól már a felnőttek edzéseit látogatták és elindult az integrációs folyamat, hogy rövid időn belül az élvonalban játszhassanak.”

Az a cél, hogy saját nevelésű játékosok alkossák előbb-utóbb a felnőtt csapatot?

„Természetesen az a cél, hogy a csapat magját hazai nevelésű, saját játékosok alkossák és csak a hiány posztokra kelljen igazoljunk itthonról vagy külföldről. Ez azonban mind fizikálisan, mind mentálisan még hosszabb folyamat, mire a jelen generáció felnő és olyan meghatározó tagjai lesznek az NB I-es csapatnak.”

Több csatás játékos tanul valamelyik amerikai középiskolában vagy egyetemen.

Mi a véleményed erről, mit hoz ez az egyesületnek?

„Sajnos szinte semmilyen haszna nincs ebből az egyesületnek a hírnéven kívül. Nem tudunk versenyezni az amerikai modellel, ami köztudottan elszipkázza Európából azokat a tehetséges játékosokat, akik az európai klubcsapatok gerincét alkotnák. Nem tudunk konkurálni az USA-ban található infrastrukturális és pénzügyi előnyökkel és arra sincs garancia, hogy a kint tanulók később vissza fognak térni és nálunk kezdik meg profi karrierjüket.”

Mi a helyzet a jövő szezon csapatával, mi az, amit már elmondhatsz?

„Sajnos nem tudjuk előre, hogy mi várható se anyagi, se szervezeti szinten az első osztályban. Az a furcsa helyzet, hogy még azt sem tudjuk, hogy 10 vagy 12 csapatos bajnokság elé nézünk, de persze mi is látjuk a többi klub bejelentett igazolásait. Amit saját házunk tájáról elmondhatok, hogy a csapat kialakítása, a stábtagok, a játékoskeret készen van, mindenkivel megállapodtunk, folynak a tárgyalások a meglévő és az új támogatóinkkal, és 2 hét múlva várható a csapat bejelentése.”

Közös munka, közös siker

Ezeket az eredményeket természetesen nem lehetne kizárólag a pályán elvégzett munkával elérni.

Minek köszönhető, hogy a Csata ilyen sikeres és történelmi szezont zárt?

„A sikeres szereplés mögött a játékosokon és a szakembereken kívül természetesen ott állnak a családok, a szülők, a szurkolók, az önkéntes segítők, a klub munkatársai és mindazok, akik nap mint nap hozzájárulnak ahhoz, hogy a Csata közössége fejlődhessen. Külön köszönettel tartozunk támogatóinknak és üzleti partnereinknek, akik hittek céljainkban, és egész évben mellettünk álltak. Hálásak vagyunk azért a bizalomért, amelyet a vállalatok klubunk iránt tanúsítottak, és büszkék vagyunk arra, hogy partnerként álltak mellettünk ebben a különleges szezonban.”

A legnagyobb eredmény mégis a jövő

Bár a bajnoki címek, a győzelmek és az európai kupaszereplés lehetőségének kivívása mind olyan eredmények, amelyekre hosszú ideig büszkék lehetünk, a Csata számára a legfontosabb érték továbbra is a közösség.

Ha mindent egybeveszünk, mire vagy a legbüszkébb a szezonban?

„Amire a legbüszkébb vagyok, az a több száz gyermek, aki nap mint nap edzésre érkezik. Azokra a családokra, akik támogatják őket. Azokra az edzőkre és szakemberekre, akik hisznek a fejlődés erejében és felkészítik őket. És azokra a partnerekre, akik lehetővé teszik, hogy álmainkat valóra váltsuk.”

A 2025/26-os szezon lezárult, de a történetünk folytatódik.

A következő idényben már európai kupaszereplőként léphet pályára a Csata TKK, miközben utánpótláscsapataink újabb célokért és újabb álmokért dolgoznak.

Köszönjük, hogy velünk voltak ezen az úton. Hajrá Csata!

Fotók: Bodócs Szelina / Csata TKK